A mi karácsonyfánk

Az első, kettesben feldíszített karácsonyfánk. Néhány kék dísszel és kék égőkkel egészítettük ki a templomi dekorációként használt fehér szalagok áradatát.

 Mézeskalács (Sanyi formázta és díszítette), illetve gyerekbolondítónak jó alacsonyan elhelyezett szaloncukor...:D

 Ezek a szalagok a csúcsdísz közelében az egyik nászajándékunk csomagolását, majd a templomban a térdeplőt díszítették. Ez a harmadik "szerepük":

Még alig három hónapja lakunk kettecskén, de nagyon jó. Minden kis súrlódással együtt.
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy jól választottam... remélem Ő is így gondolja... Ne értsetek félre, nincs rózsaszín köd, nem vagyok az a típus. Látom én a hibákat magamban is, benne is, de nekem így jó, mert még így is szerencsésnek érzem magam.
Az apró dolgokra gondolok. Míg itt ülök, addig Sanyi a konyhában mosogat, mert lábfeltevős semmittevésre ítélt, és az sem számít, hogy reggel, amíg a faházban ügyködik, kb. a most elmosott edények 80 %-át újra kell majd mosnom...:)

Vagy például a néhány bejegyzéssel korábban mutatott tűkönyvet este fél 12-ig ragasztottuk, pedig minden reggel négykor kel, így aznap és másnap is. De nem morgott, egy percig sem, és azóta sem.

De említhetném azt is, hogy ma reggel, mikor ő még javában aludt volna, de én a has- és derékfájástól már nem tudtam, szépen felkelt, megpucolt nekem néhány narancsot, behozta, kapcsolt egy filmet, és cseppet sem neheztelt, mikor jóllakottan, a takaró alá vackolva a film közepén elaludtam - mikor meg már Ő nem tudott.

Ma nagyon büszke voltam rá. Szülőfalujának templomában ma volt az ünnepi szentmise, és bár én nem vagyok katolikus, azért elmentem vele, és a családja java részével. Most került végső helyére a KM decemberi számába hímzett Betlehem. Neki varrtam, de aztán úgy döntöttünk, hogy Ő a templomnak adományozza.
Mutatom, hova raktuk:

 Sok szép ajándékot is kaptunk, amitől nagyon megilletődtem, mert hát azt beszéltük meg a családdal, hogy a költözésünk óta nyújtott rengeteg segítséget, és ajándékot hozza a Jézuska...
Egymásnak nem is nagyon vettünk semmit, csak ami amúgy is kell: tepsiket, pólót, ilyesmit, de szigorúan kis tételben. Éppen csak a szükség jegyében.
Úgy gondoltuk, nekünk akkor volt karácsony, mikor az orvos megmondta, hogy fiúnk lesz. Az majdnem jobb volt, mint a terhesség bejelentése, vagy akár az esküvő. Ki is tettük a 4D-s ultrahangon készült képet a kis asztalra, a fa mellé.

Szóval szép ez így, és innentől mindig csak szebb lesz, mert már hárman leszünk... Legalább...:D:D:D


Boldog karácsonyt kívánok!